A tökéletes, az általatok megálmodott esküvőért, nemcsak Ti feleltek, hanem a személyzet is. Ha az arányokat nézzük a szolgáltatók felelőssége 60%, a tiétek 40%. Hozzuk példának a ceremóniamestert. Ő a nagy nap egyik kulcsszereplője, hisz rajta rendkívül sok minden múlik. Ő lesz a Ti jobb és bal kezetek. Én úgy szoktam hívni, hogy az esküvőn a pár legjobb barátja.                     ( Egyébként nagyon sok párral baráti kapcsolatot ápolok az esküvőjük óta, hisz ahogy készítettük elő az eseményt, sok időt töltöttünk együtt, akarva - akaratlanul is megkedveltük egymást. :) ) Ő az aki irányítja az eseményeket, koordinálja a násznépet, összefogja a szolgáltatókat, figyeli az időrendet és minden kicsi vagy nagy  problémára is megoldást talál. Na de melyek azok a hibák, amelyeket nem lehet megbocsátani egy ceremóniamesternek? Összegyűjtöttem a számomra top 5-öt.

1. Tisztelet hiánya

- A legalapvetőbb dolog, hogy megadjuk egymásnak a tiszteletet, mind a párnak, mind a szolgáltatóknak. Kezdjük ott, hogy én attól falra mászok, ha egész este a párt kedves feleségnek és férjnek hívja a ceremóniamester vagy a vőfély, mintha nem lenne nevük. Vagy a másik véglet, hogy jópofaságból, elkezdi becézgetni. Nézzünk egy példát! Hívjuk a párt mondjuk Jánosnak és Júliának. János utálja a Jancsika becenevet, Júlia meg Juliska becenevet.  De ő jófej és ezzel be akar vágódni, kit érdekel, hogy utálják, megkérdezni meg amúgy luxus, hogy mégis hogy hívhatja a párját. Megjegyzem, engem elkezdene valaki Timcsikének, vagy Timcsókának hívni, eléggé valószínű, hogy az esküvőmön az volt az utolsó becézgetése, mert nem fog tovább ott dolgozni. Tegyük már meg azt az alapvető emberi odafigyelést, hogy érdekel az, hogy ( ha csúnyán akarok fogalmazni) a megrendelőim, mégis hogyan szeretnék, ha hívnám őket.

- A másik amit nem értek: a szolgáltatók milyen jogon kezdik el egymást szapulni, ráadásul egy kalap alá venni a szolgálató típusokat és nyilvánosan szidalmazó traccspartit rendezni egy közösségi oldalon, vagy netalántán  honlapon? EZ MINDENFÉLE IGÉNYESSÉGET NÉLKÜLÖZ! Sokféle szolgáltatóval találkoztam: profi, akinek ittam minden szavát, igényes, tehetséges kezdő, aki tényleg tanulni akart, ( én is, és mindannyian voltunk kezdők, ezt nem kéne elfelejteni) a nagyszájú tehetségtelenen át mindegyikkel, de nem fog SOHA, SENKI, ócsároló bejegyzést olvasni tőlem, különböző szolgáltatókról. A véleményem lehet, hogy megvan az adott személyről, ha egy pár ajánlást kér tőlem, az ő neve nem fog benne szerepelni, DE ENNYI! Mindenkitől lehet tanulni egyébként, ha mást nem azt, hogy hogyan ne csináljunk valamit! Könyörgöm, beszéljen mindenki úgy a másikról, ahogy Ő is szeretné, ha beszélnének róla! Emberek legyünk, aztán szolgáltatók, 5 forintért ne kaparjuk már ki egymás szemét!

2. Alázat hiánya

Iszonyatosan felhígultak az esküvői szolgáltatók, szinte mindenki ebből szeretne meggazdagodni. Fogalmuk sincs, mennyi beruházással, és munkával jár! Az esküvőzés egy HIVATÁS!!

"A hivatás valamely foglalkozás, pálya iránti hajlam, életcél, feladat, elhivatottság. Más értelmezésben: A hivatás az, amikor valaki egy tevékenységet foglalkozásként folytat."

( Dr. Poór Ferenc)

Az alázat ennek (is) az alapja. Színházi éveim során azért bezsebeltem belőle 

" jókedvvel, bőséggel", amit az élet minden területén igyekszem kamatoztatni, és nem csak egy mondat alkotórészeként használni. 

Hogy ez miért is fontos? Az alázathoz tartozik részemről, hogy nem vállalok 1 hétvégére, pláne 1 napra, több esküvőt! Szeretek tisztességesen felkészülni a nagy napra, és koncentrált lenni! Ez  nem menne, ha közben a másnapi esküvőn járna az agyam, a következő menyasszonnyal beszélem meg az esküvő részleteit, illetve kb. 2 órát aludtam éjszaka, mert a lagzi 6-ig tartott, de 12-re a következő helyszínen kell lenni, ami mondjuk az ország másik végén van....Ha valaki ezért megszól, ám tegye! 

Az alázathoz tartozik, hogy a lagzi előtt nem megyek el egy AC/DC koncertre teli torokból tombolni, vagy egy születésnapra, ahol lehet, hogy egy kicsit felöntök a garatra és a lagzin fejfájósan, másnaposan jelenek meg, vagy gördeszkázni ( bár ez amúgy nem áll fent, mert nem tudok, ez csak egy példa), ahol eltörhetem a kezem - lábam. Ja és igen, a következő pont nagyon fontos: a FELKÉSZÜLTSÉG!

3. Felkészültség hiánya

Elvileg, (mondjuk nálam gyakorlatban is), együtt írjuk meg a párral a forgatókönyvet! Ha sokat olvasom, márpedig ilyenkor sokat nézegetem, tanulmányozom, és akarva- akaratlanul is megjegyzem, így nincs szükségem arra, hogy hozzám nőjjön egy dosszié, ami nélkül meg sem mozdulok, mely a forgatókönyv minden egyes mozzanatát tartalmazza. Nem vagyok tökéletes sajnos, így azért a telefonomon rajta van, ha véletlenül black outom lenne, illetve kinyomtatva is benne lapul a táskámban, ha valamit gyorsan fel kéne írnom a lagzival kapcsolatban, de csak akkor veszem elő, ha muszáj. Kivételek mindig vannak. Pl. Vis maior helyzet, ha valaki helyett be kell ugrani! Én mindig mindenről tudni szeretnék, így én azt a listát is elkérem, amin esetleg a zenei tiltólista van, a nyitótánc, menyasszonytánc, tortavágás zenéjét. MINDENT! Ezek pendriveon és telefonon is nálam vannak, sok-sok zenével együtt, hisz soha nem lehet tudni. Színpadi és rádiós éveim alatt megtanultam, hogy mindenből kell egy másolat, hisz bármi megtörténhet. 

4. Igényesség hiánya

Na igen! Most beszélhetnénk az alapokról, hogy fürdünk, illatosak vagyunk, tiszta ruhában, és nem mackónadrágban, farmerban jelenünk meg egy ilyen eseményen...De ennyire még nem gáz a helyzet!  Viszont, sok zenésszel egyetemben, értetlenül állok azelőtt, hogy a fenébe lehet valaki ceremóniamester vagy vőfély mikrofon nélkül? Nem minden ám a 100.000-ért megvásárolt öltöny, óra vagy az, hogy a 28. ismert életművész, celeb vagyok. 

Egy, nagyon sok esküvőn megfordult zenész mesélt el egy történetet, amit nem akartam elhinni. Az esküvő előtt 2 nappal, felhívta őt egy cm/vőfély, hogy neki, ahhoz, hogy levezesse az esküvőt, MILYEN HANGCUCCOKRA VAN SZÜKSÉGE, majd mivel nem azt kapta levágott egy hisztériát. Mivel nem volt mit tenni, csak használta a mikrofont, s majd dolga végeztével, éjfél után 5 perccel  egy köszönés és köszönöm nélkül, távozott!

A másik, ami sajnos nemcsak cm-nél vagy vőfélynél fordul elő, hanem  több szolgáltatónál is, az alkohol. Az esküvőre, ha szolgáltatók vagyunk, úgy kell tekintetni, mint egy munkahelyre, ahova szívesen bejárunk dolgozni. Ha részegen, illuminált állapotban kezdenék neki a civil munkámnak, úgy kivágnának, hogy a lábam nem érné a földet. Ezt is elfelejtik sokan, így van olyan, aki még oda se ért, de már lehúzza a felesét, mondván, hogy ő erőt gyűjt. Hát nem tudom. Majd este 10 órakor, be kell fektetni a raktárba, mert nem áll a lábán, annyit ivott. Nálam a szerződésben benne van, hogy a munkaidő alatt, nem iszok alkoholt. Ha lejárt a " műszak" és leteszem a lantot, koccintok EGYET a párral az egészségükre, majd odébb állok, és nem iszom ki őket a vagyonukból.

Még egy sztori, amit nem hittem el! Vőfély ahelyett, hogy a pár és a násznép közös fotózásával foglalkozna, odébbáll rágyújtani és telefonálni, így a párnak kellett levezetni az esküvőnek azon részét. Egy igazán igényes és profi cm vagy vőfély tudja, mikor kell láthatatlanná válni és mikor van rá szükség, és higgyétek el, senkit nem érdekel, ha éppen nekünk a magánéletünkben zűr van. Nem azért fizetnek, hogy én elvigyem az esküvőre az otthoni dolgaimat, hanem azért, hogy bulit csináljak, illetve, hogy minden zavartalanul működjön.

5. CM, aki esküvőn éli ki szereplési vágyát

Ránk, akik színészből vagy műsorvezetőkből lettünk ceremóniamesterek, sokan azt mondják, hogy magamutogató, link, suttyók vagyunk. Vannak ilyenek aláírom, de ne általánosítsunk. Azok akik szerepelni vágynak, azoknak  szinistudiókat javaslok...de ne egy esküvőn élje ki eme vágyát, ami az ifjú pár napja és mindennek róluk kéne szólnia. Az a cm/vőfély aki elviszi a showt a pár helyett, nem való erre a pályára. Nagyon sokszor belefutottam akár közvetlenül is, hogy 30 percig mesélt egy cm/vőfély egy sztorit az ÉLETÉRŐL, úgy hogy mindenki bulizott volna. Nálam azért is húzódott már el esküvő, mert nem volt szívem és nem is lesz megállítani soha egy olyan bulit, ahol szinte mindenki asztalon táncol azért, mert nekem beszélni kell. Majd beszélek, ha ott az ideje és addig pedig felszívódok úgy, hogy mindent lássak, halljak és ha a helyzet azt kívánja, közbelépjek.

Nagyon próbáltam finoman megfogalmazni egy-két dologról a véleményem, de nem mindig sikerül, ha őszinte is szeretnék lenni. Nehogy azt gondoljátok, hogy én hibátlannak tartom magam. Jajj de messze vagyok attól! Mindig tanulok egy eseményből és ezeket szeretném veletek is megosztani, és magamnak is feljegyezni, hogy mi az, amit soha ne felejtsek el, mert olyan jó dolog, vagy azért, mert olyan rossz.

Remélem segítségetekre lehettem, abban, hogy milyen a megfelelő a cm. Ez fontos választás! Ne felejtsétek el, egy rosszul megválasztott ceremóniamesteren, egy esküvő sorsa múlik.