Okleveles ceremóniamester?! ÉS AKKOR MI VAN?

Most, amikor erről a témáról írok, próbálok intelligensen fogalmazni és nem kiadni azt a dühöt magamból, ami ez a téma gerjeszt bennem. Mármint nem is a téma, hanem az, hogy egyesek milyen hangnemet engednek meg maguknak rólunk, velünk szemben. 

Bizony, bizony én is elvégeztem a tanfolyamot és egyáltalán nem érzem magam tőle kevesebbnek, sőt életem egyik legjobb döntése volt, mikor belevágtam, hisz rengeteget tanultam, hiába csinálom már egy ideje. Azoktól, akik sokkal tapasztaltabbak nálam, több mindent átéltek és több mindent láttak, mint én, azoktól tanácsokat, tapasztalatokat elfogadni sosem szégyen. Az a szégyen, ha valaki ezt gáznak találja! ( Bár abban biztos vagyok, hogy akik leszólják ezt a tanfolyamot, nem pattognának,  ha Ők állnának a katedrán. :) ) 

Abban az egyben egyetértek, hogy ezt leginkább gyakorlatban lehet elsajátítani, de pl. egy kezdőnek sokkal könnyebb úgy neki indulni, ha elmondja neki valaki, hogy mik azok amikre figyeljen, mik azok a hiba lehetőségek, amik már áthidalhatók, bizonyos szituációkat hogy lehet kezelni. Igen, az is biztos, hogy attól, mert valaki elvégez egy tanfolyamot, nem 100 %, hogy lesz is belőle valami, hisz aki alkalmatlan, azt  előbb-utóbb, úgyis kidobja a szakma. De ez nemcsak a CM-re igaz, hanem egy szertartásvezetőre, zenészre vagy egy fotósra is ugyebár. De hadd töltse már mindenki azzal a szabadidejét amivel, és ott, ahol szeretné. Mélységesen kikérem magamnak azokat a kommenteket amiket nemrégen olvastam. ( Igen, voltam olyan idióta, hogy belevetettem magam a komment cunami olvasásába. Pl. ( Sajnos már nem tudom szó szerint idézni, szimplán csak a lényeget, de ez is pont elég bicskanyitogató. ) 

 " Jár a tanfolyamhoz pár csík is ugye, hisz a cm-ek többsége úgyis azt csinálja!" 

MI VAN?????

 " Lehetőleg ne okleves ceremóniamesterecskék jelentkezzenek már, mert azok úgyis minden ócska munkát elvállalnak..." 

Igen, én se nagyon nézem meg, hova megyek el, mert én  megtisztelve érzem magam, hogy valaki osztozni szeretne velem az örömében, és részese lehetek egy olyan csodának, ahol két szerelmes örök hűséget fogad egymásnak. ( Ja és amúgy nem létezik olyan, hogy ócska munka) SŐT! Ha valahol azt látom, hogy TÉNYLEG rá vannak szorulva, INGYEN, az úti költségért cserébe is elmegyek évente 1x. Ha ezt többen csinálnák, lehet nem lenne ilyen mocskos a világ.  

Visszatérve, engem senki ne nevezzen ceremóniamesterecskének, azért mert elvégeztem egy tanfolyamot. Akik abban élik ki a frusztrációjukat, hogy ilyen kommenteket biggyesztenek bejegyzések alá, azoknak javasolnám, hogy ők is iratkozzanak be egy önismereti tanfolyamra és nézzenek már magukba, hogy mégis bennük hol a hiba. :) Mindenkinek érdemes először a saját háza táján seperni. :)