Rólam
Sziasztok!
Tigli Hande Tímea vagyok, szertartásvezető, ceremóniamester,
esküvő és rendezvényszervező.
Szeretném, hogy megismerjetek, így egy kicsit részletesebb bemutatkozást olvashattok rólam. :) Ankarában születtem, de 3 éves korom óta élek Magyarországon, azon belül pedig a fővárosban Budapesten. Nagyon sok minden szerettem volna lenni, mint minden csöppség, így nekem is tervben volt a(z) ejtőernyős, rendőr, tűzoltó stb. Később már tudtam, hogy valami olyat szeretnék csinálni egész életemben, ahol emberekkel foglalkozhatok, és esetleg még örömet is okozhatok vele. Így akartam nagyon sokáig bohóc lenni. Ez sajnos nem jött össze, bár a környezetem kifejezetten szereti a humoromat, de leginkább akkor értékelik, ha megtartom magamnak. Pedig tök jó favicceket tudok! :)
Általános iskolás éveimben, minden évben szavalóversenyeken vettem részt, ahonnan soha nem jöttem el helyezés nélkül. 7-8 éves koromban kerültem egy színitanodába és egyben társulathoz , ahol majdnem 10 évet töltöttem el mint növendék és gyerekszínész. Középiskolába is egy drámatagozatos osztályban végeztem, majd az érettségi után folytattam a színházi pályát, és 3 évvel később megszereztem a Színész II. képesítésemet. Jelenleg a saját társulatomban a L'Artistic Társulatban játszom és rendezek.
Több kisebb, nagyobb társulathoz csatlakoztam mind vidéken, mind Pesten, és emellett egy internetes rádióban dolgoztam szerkesztő- műsorvezetőként, szervezőként, több rendezvényen vettem részt mint házigazda, műsorvezető. Itt döntöttem el, hogy nemcsak gyakorlatban szeretnék képben lenni a szervezés fortélyaival, hanem elméletben is. Így sikeresen elvégeztem egy rendezvényszervezői képzést, ahol OKJ képesítést szereztem. Ilyenkor kezdtem el ceremóniamesterként is tevékenykedni. Ebben az időszakban köszöntött be a zene is az életembe, ami az esküvőkön kívül kitölti éjjelem és nappalom.
Mivel mind a zenei, mind a színházi szakma elég instabil lábon mozog megélhetés szempontjából, tudtam, hogy valami olyan szakmát kell tanulnom , amihez bármikor hozzá tudok nyúlni, és biztos megélhetést nyújthat számomra, mégis szerelem lesz és nem kötelesség, de ahogy fentebb említeni véltem, örömet lehet vele okozni. Elkezdtem a cukrász szakmát tanulni . Oké,oké, hazudtam egy picit, ezzel nemcsak másnak, de magamnak is örömet tudtam szerezni, hiszen Gombóc Artúr hozzám képest tehetséges kezdő, az édesség evéséből és szeretetéből . :) A barátaim és a családom nem voltak túlzottan elragadtatva az ötlettől, hisz mindannyian felszedtek már egy-két kilót, mióta cukrászként is praktizálok, és azóta be kell valljam, elég gyakran ég a fülem. :)